Füles emlékére
Halál oka: ember ellen nem volt oltva!

A kis 4 éves fekete spániel labrador keverék a Liget kedvence volt. Tulajdonosa, a nyugdíjas tanárnő nyaralni járt ki a telekre és telente látogatni több mint barátját. Az év többi részében a szomszédokra volt bízva. Rendkívül szelíd és barátságos kutya volt, mindenkit a bizalmába fogadott. A közeli gyermekes anyukáknak program volt őt látogatni és simogatni. Füles kifinomult érzékkel tudott kedves lenni és ott megje­lenni, ahol szeretetre vágynak. Napját a szo­ciális otthonban kezdte és kurta farkának csóválásával, különösen csillogó szemeivel felvidította a megtört idős emberek lelkét és néhány zsebben kicsempészett finom falat eltüntetése után folytatta karitatív útját az egyedül élő nyugdíjasokhoz. A legtöbb helyen nyitott kapu várta, hiszen majdnem percre pontosan megjelent. Derűsen beszél­getett minden társra vágyóval, türelmesen megvárta, amíg a cicák végeznek a falatozás­sal, hogy kinyalhassa a tányért.

A konténerek tartalmát élelemért vizsgáló kerékpáros szegény embert is várta, öröm­mel üdvözölte, mint senki más a faluban, néhány szót és egy száraz zsömlét minden alkalommal kapott ajándékba. Mégsem volt elhízva, hiszen nagy területet járt be, sokakkal játszott és velünk is órákat túrá­zott az erdőben. Ivartalanítva volt, nem vett részt a nemek csatáiban. A pihenő idejét és az éjszakákat a házikójában töltötte, példásan őrizve otthonát. Azt hittem min­den ellen oltva van, a gazdi nénije nagyon óvta a kóroktól, még Lyme oltása is volt, emellett precízen féregtelenítve és bolhát­lanítva. Ami vele megtörtént azt álmodni sem mertem volna.

A szomszéd, babakocsit toló kismamát kísérte az egyetem postájára. A portán pöffeszkedő őrtől nyaktól lefelé mindenki bemehet oda, az alacsonyabb autókat sem veszi észre, olykor tülkölni kell, hogy méltóztasson sorompót emelni. Így Füles is bejutott az egyetem magán területére, melyet félkatonai szervezet őriz látszatra. Az események felgyorsultak, hiszen a park­ban már több kutya összegyűlt évi rendes ösztöneit kiélni. Ezt megakadályozni riadóztatták az őrséget, akik a szelídebbjét bezárták egy raktárba. Valószínűleg így került Füles rabságba, nyakörvén jól látható telefonszámmal, melyet azóta sem hívott senki. A nyomozásom annyit derített ki, hogy a sintér nem vitte el.

Nem képzelet szülte, amit mesélek. Az egyetem egyik dolgozója cica barát és a

parkban bujkáló macskákat etette. Az éjsza­kai őrök reggelre az irodája ajtaja elé rend­szeresen néhány macska hullát raktak.

Néhány éve hajnalban géppisztolyropogást hallottunk az egyetem fölötti erdőből. A fér­jem szólt a polgárőrségnek, de azt mondták magán erdő, még vadászati tilalom idején sem intézkedhetnek. Amióta nyomorékká lőttek egy embert az egyetemen és elfogták a tettest, nem verték fel az erdő csendjét géppisztollyal.

Hogyan végezte Füles és társai? Vad kutyákkal tépették szét vagy golyó általi szebb halált érdemelt a világ legjobb szo­ciális munkása? Nem árulják el, hallgatnak, az állásukat féltik.

Ősszel néhány napot Horvátországban pihentem. A kemping parkjában mókusok szaladgáltak, cicák kószáltak, és játszadoz­tak egymással és velünk, turistákkal. Az állataikkal nyaralóknak hatalmas tengerpar­ti rész volt táborhelynek kijelölve, de bármerre sétálhattak kedvenceikkel. Nagyon jól éreztem magam ezen a tökéletes állatbarát helyen. Az egyetem területe is lehetne hasonlóan idilli, csupán kis szeretet és megértés kellene hozzá, nem fontos a szenteknek és a gyengéknek mindig vér­tanúvá válni.

Dr. Varga Noémi